Egyedül
britannicus 2006.06.17. 00:18
Egyedül vagyok a sötétben,
Egyedül bolyongok az éjben.
Reménytől fosztva, hiába,
Engem megérintett a csend magánya.
Elvesztettem hitemet, elvesztettem lelkemet,
S a mindig hozzám kegyes istenemet.
Családom elhagytam, elküldtek örökre,
Egyedül a félelmes sötétbe.
Barátok! Barátok!
Kiáltok hozzátok,
Hol vagytok?
Mikor szükségem van rátok.
Bizalom, bizalom,
Mind, de mennyi hiába.
Hisz mily borzalom,
Mert volt e soknak ára.
Üzenem „barátnak”, s kik várnak,
S minden ember fiának.
Ott rejtőzőm, hol legkevésbé várnak,
S csak várok, s várok.
|