Meglőtt halálos nyilával,

Eltalált, és rab lettem,

Most kínoz a rabtartással,

Mily fogságba estem?

Igen, a nyílra írva volt,

És most, hogy meglőtt, én vagyok holt,

Az volt ráírva: szerelem,

Mily fájdalmas rabság, hogy szeretem.

De nekem nincs nyilam,

Mivel meglőhetném,

Nekem nincs hatalmam,

Mellyel megszerezhetném.

Megszerezhetném e csodás kincset, a szerelmét,

De így csak magamon érzem bilincsét,

Ellenem van a sötétség.

A bilincs szorít,

Rabtartóm kegyetlen,

Nem enged el,

Pedig számomra ő az egyetlen.

Miért van, hogy nem ád kezembe nyilat a sors?

Miért van, pedig ha enyém a nyíl, akkor kezem nagyon gyors,

Ha tehetném, én is rálőnék,

És attól kezdve felhőtlenül boldog lennék.