Süllyedés
britannicus 2007.04.19. 22:35
Vers a fakuló reményekről.
Vízben úszom, emberek közt mindenki. Fogytán a levegőm, mondták mit kell tenni. (Az életben szépet és boldogságot lelni.) Fel, gyorsan a felszínre, kiszakadni e térből, Kibuggyanni, mint a vér vágott érbol.
E cél nem csak az én koponyámban fogant Meg, nem csak én eresztek el egy hogyant És lebegek némán fuldokolva. Sokan vannak azok. Buborékjaim csak sziszegve szenvedő pillanatok: Savasan maró, kaparó emlékek, Régen kipukkadt lehetőségek. Felesleges nyögni egy miértet.
Felfelé tartanék én is, de mélybe húz minden, Fulladásos halál, lent a sötétben, mélyen. Ez lesz a sorsom, már előre érzem.
|