(egy zsidó gyermek naplójából)

               1943

Ekkor becsapódott a szomszéd házba egy bomba,

Mindenki előtt nyitva állt a házunk melletti katakomba,

Oda menekült el a családom is, bár még nem az egész,

A bátyám, aki zenész,

Nem akarta veszni hagyni hangszereit,

Mikről, hogy sokat érnek, rögtön lerítt,

Én nem hagyhattam, hogy egyedül pakoljon, ketten gyorsabb,

Eközben a konyhában kihallatszott a szódásüveg sistergése, ahogy kitör a szénsav,

Már az utolsó hangszert vittem le, bátyám a gitárját pakolta,

Mikor én leértem a katakombába, a mi házunkba is becsapódott egy bomba,

Az egész családom –velem együtt- meredten állt,

Nem tudtuk, hogy bátyám túlélte-e, vagy megkapta a végső nyugalmat, a halált,

Elkezdett zuhogni az eső, nem tudtam mit tegyek,

Ha a romok közé rohanok, lehet, hogy a halálba megyek,

Nem bírtam tovább, és berohantam,

De bátyám a földszinten nem találtam,

Pedig tudom, hogy ott pakolt, mikor utoljára láttam,

Kinéztem az ablakon halálra váltan,

És elmosolyodtam,azon amit láttam,

Ott állt a bátyám, szelíden és -a szememben- nagyon bátran,

A kazamata hátsó bejáratához ment, és az ablakon át rövidebb volt,

A legrövidebb út, az ablakon át volt, szerintem ennek köszönheti, hogy teste nem lett holt,

Már a szabadban járt, mikor a bomba becsapódott,

És a lelkem Istenben, megint nem csalódott,

Ekkor meghallottuk a nyilasok menetelését,

Gyorsan lementünk a kazamatába, és a nagybátyám előkapta vadászkését,

„Soha nem lehetünk elég óvatosak” -mondta,

„Ne essünk mi mostan semmilyen gondba!”,

Végül a bombázók elszálltak, a nyilasok elvonultak,

És családom arcán, a ráncok kisimultak.

Most itt ülök, nagymamáméknál egy pokrócon, és írok,

Közben néha-néha egy kicsit sírok,

A nagyinál szállt meg az egész család, mert az ő háza ép maradt,

Nem döngeti se a német, se a nyilas a falakat,

Remélem mind megússzuk ezt a rémes kalandot,

És nem visel már apám, anyám a vállán ily sok gondot,

Most már megyek aludni, mert holnap vidékre slisszolunk,

Jó éjszakát kedves naplóm, holnap találkozunk.