Az ember a világ kis része, e mi van azon túl? Mi van az emberen túl? Hiszen mi oly aprók vagyunk és oly nagy a világ, és annyi minden van rajtunk kívül. Senki nem tudja mekkora világban élünk, honnan jöttünk, hová megyünk. Mindenkit foglalkoztat a gondolat: miért? És senki nem tudja a választ? És még egy csomó kérdés felvetődik bennünk: mi a boldogság, mi a szerelem? Nem tudom? Ha tudnám, a világ legokosabb embere lennék, és nem tudom. Az ember egy kicsi vízcsepp egy óriási folyóban, melyben csak nagyon rövid ideig van, majd eltávozik, de ezalatt oly sok minden történik vele, és mégis oly kevés. Egy ember, egy vízcsepp sorsa csak kevesek számára fontos, az érzések, melyek a sok vízcsepp közül nagyon keveset érintenek, és mégis oly sokat. Az ember tervez, és azt pár pillanat alatt romba dönti egy másik ember, egy másik terv, esetleg egy érzés. Soha nem tudni kit hoz a jövő, nem tudni mi van, mi volt, mi lesz, de egyet én is tudok, azt, hogy majdnem mindenben van valami jó, sőt mindenben. Ha mész az utcán, és látsz egy fát, láthatod benne a szépet, a jót,  ha vidéki tájat nézel, láthatod gyönyörűségét, ha egy másik emberre nézel, ha ismered akkor láthatod benne a jót. Rosszat mondunk errő, arról az emberről, utálunk sokakat de mégis, nézz leggyűlöltebb ellenséged lelkébe, és őszintén mond meg magadnak: ő benne csak rossz lakozik? Te se vagy tökéletes, én se. De egyet biztosan állíthatunk, mindenkiben van szép, és jó.

Ha az ember érzéseit meg akarja valaki változtatni, hát rajta, próbálkozzon, lehet, hogy sikerrel jár, ámde ha ezt nem teszi, akkor sem kiáltható ki olyannak ki nem elég bátor ahhoz, hogy ilyen feladatba kezdjen. Ámde akarattal is minden nap változtatsz érzéseket, véleményeket, ha valakin sebet ejtesz, akkor az már nem gyógyítható be. Ha valakit megsértesz, megbántasz, akkor nem gyógyul be a seb. Ezt ahhoz tudnám hasonlítani, hogy ha belekalapálsz egy deszkába egy szöget, és utána kihúzod, ott marad a lyuk. Lehet, hogy te két órával később elfelejted az esette, de benne megmarad az érzés. Rajtam is ejtettek ilyen sebeket, nem tagadom, máig is emlékszem arra a pillanatra, mikor egy barátom mélyen megbántott.